Nálam minden tizenkét éves koromban kezdődött, amikor '95 karácsonyán megkaptam életem első videómagnóját.Ünnepek utáni első utam a tékába vezetett, ahol úgy éreztem, megnyílt előttem a világ. Rögtön lekaptam a polcról a Cápát és a Forrest Gump-ot. Miközben a filmeket néztem a "kétfejes" magnón, csak arra tudtam gondolni, nekem is ezt kell csinálnom. Filmezni. Akkoriban számomra teljesen elérhetetlennek tűnt egy videókamera. Miután mindent premiert megnéztem a paksi moziban és szinte az összes filmet kikölcsönöztem a tékából, bekerültem a paksi tévéhez mint egy moziműsor szerkesztője. 2000-ben, 16 évesen. Itt szerettem bele a szakmába. Megismertem a jó és a rossz oldalát is. Amikor 2004-ben Pécsre kerültem, már tévésnek mondhattam magam. Volt már elég tapasztalatom, gyakorlatom a híradózáshoz, műsorszerkesztéshez, de a filmezéshez nem.
Mindig kerestem a kreatív embereket, Pécsett is, találtam párat, egyetemi vizsgaként Boda Zsolt kollégámmal leforgattunk egy 25 perces kisfilmet Vérmunka címmel.
Amikor visszajöttem Paksra, tévés kollégákkal (Kövi Gergő és Fellinger Józsi) megcsináltuk a "Négy lövés"-t, ami az AXN Filmfesztiválon közönségdíjas lett.
Úgy gondoltuk, valami nagyobb szabású dolgot kéne csinálni. Így indult a "Menedék". Pénzünk nem volt, csak ötletek és óriási lelkesedés. Éjszakába nyúló megbeszélések, tervezés, forgatókönyvírás, ötletelés, miközben mindannyian tudtuk, reggel nyolckor kezdődik a napi hajtás a tévénél. Nem volt egyszerű, de látszott összejöhet a dolog. Amikor megszületett a forgatókönyv végleges változata, kerestünk színészeket. Egy volt pécsi csoporttársamon keresztül megismertem Váncsa Gábort, aki segített beszervezni Lovas Rozit és Lábodi Ádámot. Már csak egy szereplőnk hiányzott, amikor úgy döntöttem, megpróbálom megnyerni a filmhez Réti Barnát. Az igazat megvallva, nagyon meglepődtem, amikor rögtön igen mondott. Gergő leszervezett mindent, szereztünk támogatókat többek között a Paksi Atomerőmű és a Puszta Lovasudvar személyében, majd augusztus végén három nap alatt, feszített tempóban leforgattuk a filmet. Tizenkilencedikén fejeztük be a forgatást, a vágás és az utómunka azóta is tart. Most már elég jól állunk, csak a hangok és pár effekt véglegesítése maradt hátra. Egy-két hét és meglesz a kész film.
De mindenek előtt tisztázni kell pár dolgot. A "Menedék" egy amatőr film. Sőt, én inkább kezdő filmenek nevezném. Szinte mindannyian kezdők vagyunk a szakmában (egyedül Barnát leszámítva), most tanuljuk a filmes elemeket, dramaturgiai fordulatokat, trükköket, és az egész nyelvezetet. Ezért nem is mondjuk azt, hogy a "Menedékben" a magyar "Ember gyermekét" tiszetelhetitek. Nem is mondhatjuk, és nem is akarjuk. Filmünk egy amatőr produkció, amivel szeretnénk megmutatni, hogy szinte nulla pénzből is lehet élvezhető, szerethető filmet készíteni. Persze, nem lesz tökéletes. Leginkább akkor, ha összehasonlítgatnak minket, profi külföldi filmek stábjaival. Ott még nem tartunk, és egyelőre nem is fogunk. De nem hazudok, ha azt mondom, nem is akarunk. Ahhoz, hogy egy nagyfilmet megcsináljunk, még nagyon sokat kell fejlődnünk. A "Menedék" is egy ilyen állomás az életünkben. Egy film, amiből sokat tanulunk és erőt ad a következőhöz. Ez egy low-budget amatőr film. Kérünk benneteket, kezeljétek is úgy.
Köszönjük mindenkinek, aki kiállt a film mellett. Köszönjük a színészeinknek, és a stábnak, akik mindent megtettek, hogy a "Menedék" egy jó film legyen!